Tűzoltó Készülékek Jelölései
A hordozható tűzoltó készülékek nem egyéni védőeszközök, így értelemszerűen rájuk nem vonatkozhatnak ugyanazok az előírások, mint a munkavédelmi felszerelésekre. Ennek ellenére a jelölésre és a használatra utaló követelményeket a hordozható tűzoltó készülékek esetében is szabványok, az MSZ EN 2 és az MSZ EN 3 határozzák meg.
Az MSZ EN 2: 1993 szabvány tartalmazza azt a besorolást, aminek a segítségével meghatározhatjuk, hogy a tűzoltó készülék milyen típusú tűz eloltására alkalmas. A tűz típusainak osztályozása az éghető anyag jellege és halmazállapota alapján történik.
A tűzosztály: szilárd, általában szerves eredetű olyan anyagok tüze, amelyek lángolás és/vagy izzás (parázslás) kíséretében égnek (fa, papír, textil stb.).
B tűzosztály: folyékony v. cseppfolyós anyagok tüzei (olaj, benzin stb.).
C tűzosztály: gázok tüzei (városi gáz, földgáz, propángáz)
D tűzosztály: fémek tüzei (Nátrium, Kálium, Magnézium)
Az erre vonatkozó „tűzosztály” kifejezést ne keverjük össze a „tűzveszélyességi osztály” meghatározással, mert ez utóbbi az építményeket sorolja osztályokba.
MSZ EN 3-1: 1999 szabványban a hordozható tűzoltó készülékek a következő nagyon fontos tulajdonságait, követelményeit írja elő:
A készülék tömege készenléti állapotban legfeljebb 20 kg lehet.
A készülék típusai az oltóanyagtól függően lehetnek: vízzel, habbal, porral, szén-dioxiddal és gázzal oltó készülékek. A korábban használt halon gáz alkalmazása 2004. május 1-től nem megengedett.
A szabvány meghatározza a készülék oltási teljesítményét is, mind szilárd (A tűzosztály), mind folyékony (B tűzosztály) éghető anyagra vonatkoztatva. Ez azt jelenti, hogy a szabványban előírt mennyiségű és minőségű éghető anyagok meghatározott módon égetnek, és ennek eloltásával az adott készülék teljesítménye megadható.
A tűzosztály teljesítményszintjei: 5A, 8A, 13A, 21A, 27A, 34A, 43A, 55A.
A tűzosztályt jelölő A betű előtti szám mutatja, hogy a készülék hány kilogramm szilárd anyag eloltására alkalmas. Például az 5A jelentése: 5 kg tömegű szilárd anyag oltására használható a készülék.
A B tűzosztály teljesítményszintjei: 21B, 34B, 55B, 70B, 89B, 113B, 144B, 183B, 233B.
Ebben az esetben a szám a folyékony égő anyag felületére utal (a feltüntetett szám osztva tízzel), vagyis például a 21B az jelenti, hogy a tűzoltó készülék 2,1 m² felületű éghető folyadék eloltására van bevizsgálva.
A C tűzosztály esetében a szabvány teljesítményszámot nem ír elő.
Természetesen ezeket az adatokat feltétlenül jelölni kell a készüléken is, függően a készülék alkalmasságától. A porral oltó tűzoltó készülékek esetében például mindegyik jelölést a teljesítményszinttel együtt kell feltüntetni, mivel ezek három A,B,C tűzosztályú (szilárd, folyékony és gáz) anyagok oltására is alkalmasak. Jelölni kell továbbá az oltó- és a hajtóanyag típusát, a vonatkozó szabvány számát, a CE jelölést (ami nélkül nem is lehet forgalmazni!).
A tanúsító szervezet nevét, címét, a tanúsítvány számát, a gyártó nevét, címét és a magyar nyelvű tájékoztatót, a termék cikkszámát és a gyártás időpontját. Az utóbbi a karbantartás miatt fontos, ugyanis ezt egy külön jogszabály írja elő: a 43/2004. (VII. 07.) BM rendelet, miszerint az MSZ EN 3 szabványnak megfelelő tűzoltó készülékek alap karbantartási időszaka 1 év, a középkarbantartásé (ellenőrzés szétszereléssel) 5 év, míg 10 évente a teljes karbantartást nyomáspróbával kell elvégeztetni a kijelölt ellenőrző szervekkel.
Cimkék:Tűzoltó készülék